Ha lovasíjászokat látunk, megdobban a szívünk, érezzük, ezek mi a vagyunk. A bemutatókon mindenki érdeklődve fordul feléjük. A hagyományőrző ruházatára, lova felszerelésére jó ránézni. De mit is látunk?
Már önmagában a nyeregnek is egy különleges alakja van. Általában fából és bőrből készül. Az alján található a nyeregtalp, ami a ló hátán fekszik párhuzamosan a gerinc mellett mindkét oldalon. Az első és a hátsó kápa meg van emelve. Az elülső kápa támasztást is nyújt a csípőnek. Borítása általában valamilyen állatszőr – leginkább racka juhból. A nyeregszárny és kengyelszíj bőrből készül. Heveder annyival különlegesebb az angolnál, hogy nem felrántószíjak vannak, hanem egy karikán kell átfűzni a hevedert, és nyakkendő kötéssel kell megkötni. A ló háta és a nyereg közé nemezből készült nyeregalátét kerül.
A kantárnál előfordul a ló homlokán Y vagy X alakban van több szalag, ezeket még tovább ékesíthetik apró díszekkel, ekkor nevezik veretes kantárnak. Komoly harcosok már a lovakra fejvértet használnak, ami régen az állat védelmére szolgált. Ahhoz, hogy a nyereg ne mozduljon el, használják a szügyelőt, illetve a farkasszíjat.
A nyereghez csatolva van még a tegez, illetve a készenléti íjtegez.
A lovas felszerelése
Egyik legjelentősebb felszerelés a kaftán. Ma már inkább köntösre hasonlító ruhadarab számos más nomád nép kultúrájában is megjelenik. Különböző színekben elfogadott, a ruha széleit mintázattal díszítik. A férfiaknak jobb, a nőknél bal gombozással. A lovas derekán szintén veretekkel díszített öv található, amire felcsatolható a tarsoly, ivókürt, kés, tegez, íjtartó.
A tarsoly kisebb dolgok tárolására használták. Például pénz, vagy tűzgyújtó eszközök.
A tegez a nyílvesszők tárolására szolgál, és sokszor a filmekben látottakkal ellentétben, nem a hátukon hordták. Leginkább derekuknál felcsatolva, sokkal könnyebben elérhetőek a nyilak.
Mivel elődeink sokat voltak lóháton, szinte csak csizmát hordtak. Belseje nemezből, külseje bőrből készült, a csizma orra felfele kunkorodik. Nadrág mindkét nem számára, a buggyos viselet volt, aminek a végét a csizma szárába tűrték.
A süveg a lovast nyáron a melegtől, télen a hidegtől védte. A legtöbb süveg szögletes, létezik bőr illetve nemez változata is. A bőr változatnál körben vagy juh, vagy valamilyen prémes állat szőre található. Nem ritka, hogy a tetejéből lófarok szőr omlik le.
Fegyverzet:
A lovasíjász legjelentősebb fegyvere az íj. Leletekből kiderült, hogy úgynevezett visszacsapó íjat használtak őseink. Azért hívjuk visszacsapónak, mert nyugalmi állapotban az ellenkező irányba hajlik, mint használatkor. Ahol fogjuk, az a markolat, két vége a szarv és a vesszőket az idegre húzzuk. Az idegen lévő göbre húzzuk mindig a vesszőt, így nem fog csúszkálni az idegen, pontosabban tudunk célt lőni.
A vesszők régen fából készültek. De manapság előfordul a karbon és az alumínium vessző is. A nyílvessző egyik végén található a hegy, másik végén a nock amibe behelyezzük az ideget. Három darab toll helyeződik a nyíltesten, ami segíti a repülését.
Bár az ostorról leginkább a csikósok jutnak az eszünkbe, de már honfoglaló őseink is használták. Sokan úgy gondolják , hogy ebből alakult ki a későbbi karikás ostor is. Elsősorban a terelendő állatok hajtására használták.
A kelevéz tulajdonképpen a lándzsára hasonlít. Régészek szerint ezt nem harcba használták, mivel túl komplikált lett volna cipelni és forogni közben. Leginkább vadászathoz használták, illetve ma a lovasjátékok eszköze.
A kelevézzel csínján kell bánni, mert a rosszul dobott kelevéz visszapattanhat, és kárt tehet lóban és lovasban egyaránt.
Oláh Nikolett
Forrás: Németh Zoltán, Varga Réka Dóra, Kovács-Kövi Dávid – Lovasíjász hagyományőrzés.
