Elsőre tehénfognak nézték, később derült csak ki, hogy a legkorábbi amerikai lovak egyikétől származik a maradvány.
1947-ben jelent meg a Misty of Chincoteague című gyerekregény, aminek nyitójelenetében egy kis lócsapat drámai meneküléséről olvashatunk, ahogy próbálnak kijutni egy süllyedő spanyol gálya roncsai közül. A helyi mondák szerint, melyekre a regény is épít, ezek az állatok, akik később benépesítették a Virginia és Maryland partjainál elhelyezkedő Chincoteague és az Assateague szigeteket, tőlük származtatható a Chincoteague póni/Assateague ló fajtája is.
A mesébe illő eredettörténet azonban régóta vitatott témája tudományos értekezéseknek is. Egy 16. századi, a Karib-térségből származó lófog genetikai analízise nem rendezi ugyan a vitát, de kölcsönöz némi hitelt a különös történetnek.
A fogat tanulmányozó kutatók rájöttek, hogy a maradvány, ami a mai Haiti területéről való, egy dél-európai gyökerekkel rendelkező lótól származhat. Továbbá az eredmények arra is rámutattak, hogy a minta a Chincoteague póni genetikájához áll a legközelebb.
„Mindez segítségünkre lehet, hogy biztosabb képet tudjunk alkotni, pontosan honnan származnak a korai gyarmatosítók lovai” állítja Nicolas Delsol, a Floridai Természettudományi Múzeum zooarcheológusa és a kutatás egyik résztvevője. „Vannak arra vonatkozó, történelmi időkből származó dokumentumok, melyek igazolják, hogy Dél-Spanyolországban bizony kerültek lovak a hajófedélzetre. A legelső felfedező expedíciók is innen indultak, azonban mindig érdekes kérdés, hogy mennyire megbízhatók és pontosak ezek a gyarmatosítással kapcsolatos krónikák”.
Michelle Delco, a Cornell Állatorvostudományi Egyetem lóortopédiával foglalkozó sebésze és kutatási asszisztense szerint – aki ugyan nem volt résztvevője a kutatásnak – az eredmények egy jelentős hiányt fognak betölteni a témával kapcsolatos viszgálódások terén. „Rengeteg történelmi bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy a mai háziasított ló valóban a Pireneusi-félszigetről érkezett először Amerikába 1500 körül, ugyanakkor meglepően kevés régészeti lelet és természettudományos kutatás áll rendelkezésünkre ennek igazolásához”, írta egy e-mailjében Michelle.
A ló családfája (akinek tagjait equideknek nevezzük) Észak-Amerika területein fejlődött ki nagyjából 50 millió évvel ezelőtt és vándorolt tovább Eurázsiába körül-belül 2,5 millió éve. Az equidek több más nagy testű állattal együtt eltűntek a nyugati féltekéről megközelítőleg 10 000 évvel ezelőtt, azonban a 15. század végefelé háziasított lovakat szállítottak Amerikába az európai invázió alatt.
„A lovak központi szerepet tölthettek be az európaiak életében, valószínűleg ezért vitték őket magukkal az ’új hazába’” magyarázza Delsol. „Először a Karib-szigetekre kerültek lovak az első telepesekkel együtt, majd később szétszóródtak a kontinensen az európai gyarmatosítás fejlődésével párhuzamosan”
A fog, melyet Delsol és munkatársai analizáltak, 1980-ban került elő Puerto Real-ból, egy 16. századi városból. A város Hispaniola szigetén található, melyen Haiti és a Dominikai Köztársaság helyezkednek el. A maradvány az 1570-es évekre datálható, mikor a foglalkoztatottság viszonylag alacsony volt a szigeten, miután a spanyol kormány kiüríttette az északi kikötőket a gyakori kalóz razziák és a csempészet miatt.
A fogdarabot eleinte tévesen, egy tehén fogaként identifikálták, azonban mikor Delsol DNS vizsgálatot végzett a mintán, rájött, hogy a darab valójában egy felnőtt ló őrlőfogából származik. „Mivel ez volt az egyik legkorábbi genom (a genetikai állomány összessége), amivel rendelkeztünk, úgy döntöttünk, megéri kicsit többet dolgozni rajta és megnézni, mi mindent tud még mesélni nekünk” mondja Delsol.
A kutatás során egy olyan genetikai anyagot vizsgáltak, amit mitokondriális DNS néven ismerünk, és ami kizárólag anyai ágon öröklődik tovább. A mitokondriális DNS nem csak a sejtmagban található meg, ami azt jelenti, hogy bőségesebb és könnyebben begyűjthető mintákkal szolgál, mint a nukleáris DNS.
„A háziasított lovak viszonylag kevés számú hímnemű őstől származnak, ezzel szemben a nőnemű egyedeknek rendkívül nagy változatossága jellemzi”, magyarázza Delsol, aki a mitokondria szerepét a különböző egészségi állapotokat illetően is tanulmányozza. „Tehát a karib ló – akitől a minta származik – mitokondriális genomának teljes helyreállításával, elég pontosan el lehet helyezni az egyedet térben és időben, beleértve a keleti féltekéről származó őseit és a hozzá legközelebb álló rokonait a modern amerikai lovak között”
Numbers on the branches indicate the number of mutations separating each mitogenome.
A kutatók úgy gondolják, ez a minta reprezentálja a legrégebbi teljes mitokondriális genomát egy, a nyugati féltekéről származó háziasított lónak. Mikor a puerto real-i ló genetikai anyagát összehasonlították a világ más tájairól származó fajtákéval, arra jutottak, hogy egy olyan csoporthoz tartozik az egyed, amelynek tagjai Közép-Ázsiában, Dél-Európában és a Közel-Keleten is megtalálhatók voltak, Észak-Európában azonban nem. Mindez arra enged következtetni, hogy a ló valóban a Pireneusi-félszigetről érkezett. Továbbá legközelebbi rokonai, úgy tűnik, hogy a Chincoteague és Assateague szigetein található elvadult pónik. Ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a pónik egy spanyol hajótörés menekültjei, hangsúlyozza Delsol, ugyanakkor „ad egyfajta történelmi hitelt a mesének.”
Delco, aki a Misty of Chincoteague-t olvasva nőtt fel, rendkívül izgatott volt a kutatással kapcsolatban, ami valós adatokat és genetikai megállapításokat rakhat a történet mögé. „10 évesen állandóan könyörögtem a szüleimnek, hogy vigyenek el Assateague tengerpartjához. Sose felejtem azt az esős, homokos hetet, amit a vad pónikkal töltöttünk” mondja. „A kutatás eredményei szerint a Chincoteague póni legendás eredettörténete akár igaz is lehet. Nem gyakran fordul elő, hogy egy tudományos lap olvasásától leszek tiszta libabőr.”
A helyi mondákon kívül, teszi hozzá Delsol, a szálak, melyek összefűzik a Chincoteague pónit a Karib lóval, a korai spanyol telepesek Észak-Amerika atlanti parti jelenlétére is utalhatnak. „A gyarmatosító hatások, melyeket ma megkülönböztetünk egymástól – a francia, a brit és a spanyol – abban az időben nem különültek el ennyire,” mondja Delsol. „Tulajdonképpen mindenki ott volt mindenhol.”
Az eredmények egyetlen ló mitokondriális DNS-ére koncentrálnak, ami azt jelenti, hogy a fog „csupán az anyai ág történetét tartalmazza” mondja Delsol. „Ahhoz, hogy igazán alaposak legyünk, az apai ág elemzését is el kéne végeznünk.” Habár a DNS gyorsabban pusztul trópusi klímán, Delsolnak mégis sikerült nukleáris DNS töredékeket kivonni hasonló korú marha maradványokból, így elképzelhető, hogy ugyanez lehetséges lesz majd a puerto real-i ló esetében is. A csapat továbbá kiterjesztené a kutatást más puerto real-i ló maradványok analizálására is.
Az eredmény demonstrálja, hogyan tudnak olyan genetikai anyagok, melyek régóta halott organizmusokból származnak, amit ősi DNS-nek nevezünk, akár történelmi eseményekre is fényt deríteni. „Az ősi DNS gyakran a történelem nagyon távoli periodusaival és ősi maradványokkal kerül asszociációba, pedig nagyon hasznos lehet a nem túl távoli történelem feltérképezésére is,” mondja Delsol. „Ennek a történelemnek része Amerika felfedezése és az, hogy az állatok milyen fontos szerepet játszhattak a folyamat során.”
