Hűvös, esős időben indultam neki Bécs belvárosának, hogy végre megcsodálhassam a híres Bécsi Spanyol Lovasiskola gyönyörű lipicai lovait. Kezdett beázni a cipőm, aggódtam, hogy eltévedek és lekésem a bemutatót, és ez az aggodalom csak fokozódott, mikor megláttam, mekkora sor áll a jegypénztár előtt. Szerencsére úgy tűnik, hozzá vannak szokva a sokadalomhoz és kedves, de határozott idegenvezetők terelgetik az olyan riadt tekintetű turistákat, mint amilyen én is voltam. Ennek ellenére érdemes nem az utolsó pillanatban érkezni, ugyanis az online megvásárolt jegyeket is be kell váltani a pénztárnál.
Miután ezt megtettem, nagy nehezen a bejáratot is megtaláltam (ami nem a főbejáratnál, hanem az épület oldalán volt), és éppen odaértem a kezdésre. Hétköznap délelőttönként zenével aláfestett edzéseket lehet megnézni, és hétvégente vannak a díszbemutatók. Én egy edzésre váltottam jegyet, és nem bántam meg. Bár így kevesebb látványos elemet, csak 1-1 capriole-t és levade-ot láttam, de ennyi éppen elég is volt ahhoz, hogy teljesen elkápráztasson ezeknek a lovaknak a csodálatosan kecses, összeszedett mozgása és az a hatalmas erő, ami rendkívül könnyeddé teszi a magasiskolai feladatok végrehajtását. A vizualizáció tudjuk, nagyon fontos eszköz lehet a lovaglás elsajátításánál, és itt bőven kap muníciót a kíváncsi szem.
A nyitott edzés két részből áll. Mínusz pont, hogy az angol és német nyelven történő narráció annyira visszhangzik a csarnokban, hogy csak foszlányokat lehet elkapni a magyarázatokból, de a lovak színéből és magatartásából ítélve az első részben a már rutinos, képzett lovakkal dolgoznak külön-külön, a második rész pedig a csikóké, akik most épp az osztálylovaglást gyakorolták. És pont, mint egy rendetlen osztály, a zabszem ott van mindenki hátsójában, de a főkolompos túltesz az egész társaságon. Riadalom, lelkesedés és játék keveredik azokban a mozdulatokban, amit a zöldfülű patás alakít, és bizony lovas legyen a talpán, aki mindeközben nemcsak, hogy ki se billen az egyensúlyából, de irigylésre méltó nyugalommal terelgeti vissza a nagykörre hátasát. És az edzést nem zavarja meg, ha a falon mászik, ha a levegőben röpköd vagy éppen nem ugrik be jó lábra a fiatal ló. Az összes lovas fegyelmezetten és rutinosan kezeli a lovak első rácsodálkozását a felcsörrenő mobiltelefonra, a tapsviharra, vagy a hangosbemondó valóban felháborodásra okot adó recsegésére.
Ajánlom tehát, ha Bécsben jársz, mindenképp látogass el a Spanyol Lovasiskolába, ami amellett, hogy egy rendkívül nívós lovas műhely, ahol rengeteget tanulhat egy edzésből a figyelmes lovas, a dolog építészeti szempontból se lesz utolsó élmény.
Varga Nóra
