A Lóközelben erre a kérdésre keresi a választ.
Száz Petra, a kiállítás kurátora vezetett minket végig a tárlaton.
Mikor belépünk a múzeumba, nehéz eltéveszteni, bal kézre rögtön szembetűnik a tárlat bejáratát jelző molinó, amin rövid bevezető szöveget olvashatunk a kiállítás témájáról és fókuszpontjairól. A Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak van egy állandó tárlata, ami részben a magyarországi lótenyésztés, lovaskultúra történetét dolgozza fel, ezzel szemben a Lóközelben kifejezetten arra koncentrál, hogy a ló a 21. századi mindennapokban milyen szerepet tölt be az életünkben, teszi ezt többek között a hazai lovasélet kimagasló alakjainak, a népszerű lovassportok és a különböző lovas közösségek bemutatásával. Az anyag emellett rendkívül nagy hangsúlyt fektet magának a lónak megismertetésére is, az etológiától kezdve a takarmányozáson keresztül a lóorvoslás különböző modern módszereiig.
Petrának nem volt egyszerű dolga, ugyanis meglehetősen rövid időn belül kellett összeraknia egy olyan anyagot, ami gyereknek, kamasznak, felnőttnek, lovasnak, nem lovasnak egyaránt érdekes, izgalmas és képes újat is mutatni. A kiállítás területe nagyjából 580 nm, ami bár elsőre nem tűnik kevésnek, ugyanakkor, ha belegondol az ember, hogy ’a ló a 21. században’ mennyire tág téma, rájön, hogy a rendelkezésre álló teret ki lehetne tölteni akár csak a hazai lósportra és lovassportra koncentrálva. A térben így is helyet kapott két életnagyságú akadálya a díjugrató szakágnak (ennél több talán már túlzás is lett volna), egy oxer és egy kőfal a Magyar Lovassport Szövetség jóvoltából, melyek ismertetését az akadályok előtt kihelyezett táblákon olvashatja a díjugratásban kevésbé jártas látogató.
A kiállítási tárgyak nagy része a lovasvilág által kölcsönadott darabokból áll, amik, lévén szó a ló mai szerepéről, sok esetben még használatban lévő tárgyak, így nélkülözésüket nem minden esetben lehetett egyszerű megoldani. Az olyan darabok, mint például a szilvásváradi ménesgazdaságtól származó modern maratonkocsi, amire bárki felmászhat és kipróbálhatja, milyen annyira kihajolni belőle, amennyire a mellette felállított sportágismertető plakáton látszik az összeválogatott fotókon, a voltizsáláshoz használt műló, amire szintén fel lehet mászni, vagy a Kincsem Parktól kölcsönkapott sulky, ami előtt egy hatalmas képernyőn, gopro felvételről láthatja a néző, hogy milyen is a „kilátás” egy ilyen járműről, kétségtelenül kimagasló darabjai a tárlatnak.
Bármi okán is kerülünk kapcsolatba a lovakkal, az etológiai ismeretek sehol sem nélkülözhetők. Legyen szó mezőgazdasági munkáról, hobbilovaglásról, versenysportról, terápiáról, a ló, aki mindebben társunk, alapvető viselkedési mintáit illik ismerni. A Lóközelben alapos, befogadható mennyiségű és rendkívül informatív anyagot állított össze erről a témáról is, amit Haga Zsuzsanna és Mráz Edina gyönyörű fotóival és izgalmas tárgyakkal, mint például különböző fejlődési szakaszokban lévő lófogazatok illusztrált.
A díjlovaglás, díjugratás, fogathajtás bemutatása mellett, ahol az idősebb és a fiatalabb korosztály is helyet kaptak, olyan irányzatok is előkerülnek, mint a természetes lókiképzés vagy a lovas kaszkadőrködés. A kiállítás egyik leglátványosabb „sarka”, ahol két életnagyságú ló figurát történelmi korokat idéző jelmezekbe bújtattak a lovas kaszkadőrök, melyeket filmforgatások, bemutatók, turnék során használtak korábban. Az egyik például Penélope Cruz felszerelése volt a The Queen of Spain forgatásakor.
Tematikában még sorolhatnánk, hogy mi minden fért bele az anyagba a legfontosabb hazai tenyészetektől kezdve a különböző terápiás egyesületeken keresztül az etikus lótartásig, de inkább menjen el mindenki megnézni a kiállítást. Ha valaki esetleg azon aggódna, hogy nem lesz ideje figyelmesen végigolvasni a kihelyezett szövegeket, tájékoztatókat egy unatkozó gyermek szelíd noszogatása miatt, ne tegye, ugyanis nagyon izgalmas interaktív, kifejezetten gyerekeknek szóló darabjai vannak a tárlatnak. A rugózó mozgással hajtható plüsslovaktól kezdve, az életnagyságú boxig, ahol lehet szalmát, szénát tapogatni, egy nagy műfüves pályáig, ahol fa kitörőkből és szivacs rudakból (melyek a restaurátorok munkájának köszöhetően megtévesztésig hasonlítanak az lovardákban megtalálható akadályokhoz, de balesetmentesen használhatóak) építhetnek maguknak akadálypályát a gyerekek.
Szerencsére a felnőtteknek sem kell teljesen kimaradniuk az interaktív elemekből. Bár a plüsslovak súlykorlátozás miatt sajnos számukra nem állnak rendelkezésre, érintőképernyős táblák, lovas relaxációs videó, kipróbálható nyergek (díjlovas, díjugrató, túra, galopp) az összes látogató számára elérhetőek. Sajnálatos, hogy néhány érintőképernyő kicsit nehézkesen működik (valószínűleg a sok használat miatt) és a relaxációs videónál nagyon közel kell hajolni a képernyőhöz, hogy az alatta elhangzó szöveget halljuk, azonban mindezért kárpótolnak a remek minőségben nyomtatott plakátok, fotók, a tapogatható különféle talajtípusok, amikkel manapság karban tartanak egy komolyabb lovas pályát és a szagolható, ízlelhető (aki erre vetemedik) lótápok, valamint a csodálatos szobrok.
Az állandóan változó jelent, amiben mi magunk is élünk sokszor nehezebb megfogni, mint a már lezárult, nagy hagyományokkal rendelkező múltat. A Lóközelben erre tett kísérletet és annak ellenére, hogy egy nagyon sokrétű és szerteágazó témát dolgoz fel, kompakt és összeszedett anyag lett belőle, ami a lovat helyezi a középpontba. Aki őket szereti, biztosan nem fog unatkozni.
Varga Nóra
