Ha azt mondanád a lovadnak, hogy merre találja az eldugott répát, elhinné neked? Ha azt hiszi, te tudod, hogy hol van a répa, akkor valószínű.
Francia és Japán viselkedéskutatók szerint, a lovak képesek értékelni az általunk átadott információkat az alapján, hogy mennyire figyeltünk a környezetünkre. Pontosabban több esélye van annak, hogy a répákkal teli vödrök közül azt választják, amelyikre rámutatunk, ha előtte látták, hogy mi végignéztük, melyikbe kerül a zöldség, állítja PhD Monamie Ringhofer, a Teikyo Egyetem Állattudomány szakos professzora, korábban a szintén Japánban található Kyoto Egyetem Felsőfokú Tudományok Intézetével is kapcsolatban álló kutató.
Egészen mostanáig a tudósok csak kutyák és emberek esetében figyeltek fel erre a kifinomult képességre, mondja Ringhofer.
„A kísérletben résztvevő lovak többnyire annak a személynek az ujját követték, akiről tudták, hogy biztosan ismeri az étel rejtekhelyét, és nem azét, aki nem. A lovak számára tehát a rámutatás gesztusa nem parancs, inkább egy kommunikációs jel, ami információátadásra szolgál.” állítja Ringhofer.
A mutogatás, mint kommunikációs gesztus
Korábbi kutatások a lovak képzési hátterével vagy a rámutatás időtartamával kötötték össze, hogy azt a vödröt választják-e, amelyikre egy adott személy mutat. Azt azonban ekkor még nem vizsgálták, hogy a ló vakon követi-e a vödörre mutató ujjat, vagy számításba veszi a mutatóujj gazdájának tudását a répa helyzetével kapcsolatban, mondja Ringhofer. A kutatónő egy korábbi kísérletben is rámutat, hogy az alapján, hogy az emberek látták-e a répa elrejtését vagy sem, a lovak képesek eldönteni, hogy az adott személy valóban tudja-e, hol az étel.
Francia kutatók, PhD Léa Lansade, és PhD Milena Törsch, valamint kollégája, PhD Shinya Yamamoto, is csatlakoztak Ringhofer csapatához, hogy egy eredetileg kutyák számára létrehozott kísérletben teszteljék a lovakat is. Még az állatok érkezése előtt mindkét vödörbe raktak répákat, hogy a szag semmiképpen ne legyen árulkodó jel, majd a lovak végignézték, ahogy egy ember úgy tesz, mintha ételt helyezne a vödrök valamelyikébe. Úgy, hogy a lovak is lássák, még két személy volt a helyszínen, egyikük arccal a vödröknek, a másikuk pedig arccal elfelé.
Miután az ételt elrejtő személy elhagyta a helyszínt, a két „megfigyelő” rámutatott egy-egy vödörre, a lovakat pedig odaengedték, hogy választhassanak.
A kutyák esetében jellemző volt, hogy azt a vödröt választják, amelyikre az a személy mutat, aki végignézte az étel elrejtését és a lovak is hasonlóan reagáltak. Úgy tűnt, jobban bíznak annak a személynek az ítéletében a répák lelőhelyét illetően, aki a zöldség elrejtésének szemtanúja volt, állítja Ringhofer.
A figyelem fontos tényező
Az általános következtetések mellett a lovak éberségének nagy szerpe volt a kísérlet során. Azok az állatok, akik az előttük játszódó eseményekre fókuszáltak a répával és a két emberrel, könnyebben összekapcsolták a rámutató gesztust a személy tudásával az elrejtett ételt illetően.
„Tehát azok a lovak, akik kitartó figyelemmel kísérték az eseményeket, képesek voltak különbséget tenni a két személy között, hogy melyikük tudhatja, és melyikük nem az elrejtett répa helyét” mondja Ringhofer.
Ha egy ló nem kapcsolata össze a rámutatást a személy tudásával, az nem feltétlenül jelenti, hogy kevésbé intelligens, inkább arról árulkodik, hogy nem volt annyira motivált a figyelme fenntartásában.
A lovakat is motiválni kell
Összességében tehát a lovak, mikor ránk figyelnek, képesek megállapítani merre nézünk, mire fókuszálunk, állítja Ringhofer. Ez alapján azt is meg tudják állapítani – elméletileg –, hogy tudunk-e bizonyos dolgokat, vagy sem.
Fontos lenne felismernünk, hogy a lovak figyelme milyen kiterjedt, és mennyi információt képesek összegyűjteni rólunk csupán azzal, hogy néznek minket.
„Mikor lovak társaságában vagyunk, nem árt észben tartani, hogy ezek az állatok rendkívül érzékenyek a figyelmünkre és a gesztusainkra.” mondja Ringhofer.
A kísérlet arra is rámutat, hogy a közös munka során nagyon fontos a ló figyelmének mértékét és fókuszát is számításba venni.
„Mikor értékeljük a lovunk munkáját vagy képességeit egy adott feladattal kapcsolatban, muszáj figyelembe vennünk az állat motiváltságát is.” mondja Ringhofer. „Mikor valami nehezebben megy nekik, nem tanulnak olyan könnyen, lehetséges, hogy megoldásként inkább a motiváció előhívására, megtámogatására kellen fókuszálnunk.”
Forrás:
https://thehorse.com/1109405/study-horses-know-when-you-might-be-wrong/?fbclid=IwAR1zOP5kfIgHZ0Fyd6uNqKm6g0EhfaU_HiVlfqXI4twdKkylxI9usRjDWFs
