Brumbynak nevezik Ausztrália elvadult lovait, akiket az első Európából érkező telepesek szökött példányaitól származtatnak. Jelenleg Ausztrália északi területein, az Ausztrál Alpokban, és Queensland környékén találhatók meg a szabadon élő csapatok, amelyek rohamosan növekvő példányszáma komoly problémákat okoz a térségekben. Az állomány szabályozásának kérdése komoly és megosztó témája az ausztrál közéletnek, de lássuk, mi is okozza pontosan ellentéteket.
Az 1800-as évek előtt semmilyen lófajta nem volt őshonos Ausztráliában. Mindez a kemény és rideg környezeti viszonyoknak tudható be, melyek nem kedveznek semmilyen patás, legelő állatnak. Az első lovak európai telepesek hajóin érkeztek a kontinensre, és csak a legszívósabb, legellenállóbb példányok élték túl a hosszú tengeri utat. Ezek a lovak hamar hozzászoktak a kontinens éghajlatához és környezeti tényezőihez, mocsaras, fás, sziklás területeken és a szikár prériken is túléltek. Jelenleg Tasmánia kivételével, szinte mindenhol megtalálhatók.
A korai telepesek tapasztalatlansága és felkészületlensége miatt a brumbyk kénytelenek voltak saját maguk is alkalmazkodni a számukra szokatlan környezethez, így a nehéz tengeri út mellett, többek között ez a folyamat is nagy szerepet játszott abban, hogy az ausztrál “vadló” nagyon intelligenssé és ellenállóvá vált.
A lófajta neve feltehetően James Brumytól származik. A férfi 1791-ben érkezett a Ausztráliába, és az ő lovai közül kerülhetettek ki az első elvadult példányok. James patkolókovács és katona volt, aki áthelyezésekor, 1806-ban kénytelen volt hátrahagyni néhány lovát. A férfi távozása után nem tudták befogni a szabadon hagyott példányokat, így azok idővel elvadultak. Ezekre a lovakra Brumby’s-ként utaltak, így valószínűleg innen ered a nevük.
A telepesektől elszabadult lovak szabadon rótták a vidéket, és több fajta is keveredett egymással. Többek között az angol és az arab telivér, az ír és ausztrál hidegvérű ló és a brit póni. A keveredés miatt, nagyon ellenálló és a lovas sportokban is tehetséges példányok születtek. Az “újra-háziasított” brumbyk eredményesen szerepelnek a díjugratástól a távlovaglásig szinte minden sportágban, atlétikus felépítésüknek és jól idomíthatóságuknak köszönhetően, de sok hobbiló is kikerül közülük.
A különleges brumby nemzeti szimbólumnak számít. Sok festmény, regény és film szereplői, nem egy művész figyelmét ragadták már meg. Többek között az ausztrál telepes költő Banjo Paterson, vagy az írónő Elyne Mitchellét is, akinek Az ezüst Brumby című gyerekkönyvéből film is készült Russel Crow és Caroline Goodall főszereplésével. Az ACT Brumbies, a canberra-i rögbicsapat is címerébe foglalta a híres ausztrál lovat.
A fajta megbízhatósága, nyugodtsága és erős fizikai felépítése miatt népszerű harciló volt a világháborúk és a Búr háborúk alatt. A gyors ipari fejlődés hatására azonban szerepük egyre jobban visszaszorult, a fölöslegessé vált lovakat szabadon engedték, és mivel nincs természetes ellenségük, az elvadult lóállomány rohamosan növekedni kezdett. Mostanra közelítőleg 300 000 példányt számol az ausztárliai brumby állomány, ami évente átlagosan 20%-al nő. A fajtát gazdasági és kulturális értékként tartják számon, azonban a hatalmas példányszámban vándorló elvadult lovak kártékony hatása a növényzetre és a környezetre igen jelentős.
Szélsőséges álláspontok alakultak ki a populáció szabályozásával, és így az általuk okozott károk csökkentésével kapcsolatban. Sokan úgy vélik, a lovak szépsége része a tájnak, és fontos szimbólumai az ausztrál történelemnek, ugyanakkor a Brumbyk élővilágra gyakorolt kártékony hatása vitathatatlan. 2018-ban egy kampánycsapatnak sikerült elfogadtatnia azt a törvényt, ami megvédte a lovakat az állományritkítástól a Kosciuszko Nemzeti Parkban, azonban a növekedő példányszámmal kapcsolatban ez nem hozott megoldást, a lovakat érintő vita sem ült el.
Ausztráliában jelenleg rengeteg állat-és növényfaj kipusztulóban van, a brumbyk pedig hatalmas csapatokban vonultak be még érintetlen területekre, jelentős hatást mérve így a környezetre. Sok tudós és professzor szólalt fel, hogy az alpesi élővilág különösen érzékeny ezekre a behatásokra, hiszen patás állatok jelenléte nélkül alakult ki, még a telepesek érkezése előtt, és a brumbyk hatásaihoz azóta sem alkalmazkodott. Emellett az állandóan vándorló vadlovak könnyen átadnak betegségeket nemcsak szintén vadonélő, őshonos fajoknak, hanem a háziasított patásokra is veszélyt jelenthetnek.
Az állomány csökkentésének, kordában tartásának humánusabb módszerei, mint például a termékenység szabályozása, a lovak örökbefogadása vagy a nekik szánt területek szabályozása sokak szemében nem bizonyulnak elég hatékony módszereknek, amellett, hogy jóval költségesebbek is. 2000 októberében majdnem 600 lovat mészároltak le helikopterekről, ami érthető módon hatalmas felháborodást keltett az állományt védők körében. Időről-időre újra felparázslik a vita, hiszen az állomány szabályozására azóta se született megoldás, és az egyre szaporodó vadon élő lovak hatalmas veszélyt jelentenek az élővilág számára. Azonban a brumby az ausztrál történelem részévé vált. Nemcsak háborúkban, hanem a mindennapi életben is társává vált az embernek, és szívóssága, jó idegrendszere, fizikai felépítése a lótenyésztés számára is kivételes kincs. Az ausztrálok egy részét nagyon szoros kapcsolat fűzi a Brumbykhoz, és minden követ megmozgatnak annak érdekében, hogy a fajta hozzá méltó bánásmódban részesüljön.
Források:
https://australianbrumbyalliance.org.au/wp-content/uploads/2012/09/The-History-of-Brumbies.pdf
https://nt.gov.au/environment/animals/feral-animals/feral-horse
