A levelek sárgulnak, a nap egyre később kel és egyre korábban nyugszik, és bizonyára az is eszedbe jutott már neked is, hogy hamarosan halottak napja lesz.
Az év egyik legszebb ünnepe, amikor megemlékezünk azokról, akik már nincsenek köztünk, és virágokkal, mécsesekkel árasztjuk el a temetőket. De neked lehet, hogy van olyan halottad is, akit nem tudsz ilyen szertartásosan meglátogatni, akit belül gyászolsz, és aki valahogy másképpen voltak a családod teljes értékű tagja.
Az állatok halála sokszor ugyanannyira fájdalmas, mint az embereké. Az különösen igaz azokra a négylábú társakra, akik olyan mély kapcsolatokat képesek kialakítani, és akik olyan erős, belénk ágyazott pszichés motívumokat hívnak meg, mint a lovak.
Persze ezt sokszor nehéz másokkal is megértetni, sőt, talán neked magadnak is nehéz megérteni. De ezeknek az állatoknak az elvesztése feletti fájdalom minden formája és mélysége jogos, és a megélése nagyon fontos a pszichés egészséged szempontjából. Ha abban a helyzetben vagy, amiben szükséged lehet némi segítségre ezzel kapcsolatban, akkor ez a cikk igyekszik biztosítani számodra egyfajta kezdő löketet.
A gyász olyan folyamat, aminek az ismerete segíti a megélését. Minél többet tudsz arról, mi történik veled, annál könnyebb lehet megengedni magadnak, hogy átéld a felbukkanó érzéseket ahelyett, hogy megijednél tőlük, vagy sürgetnéd az elmúlásukat. Ez olyan szempontból kicsit persze nehéz, hogy mindenki másképpen éli meg a gyászt. Máskor csöppenünk bele, máshogy vagyunk benne és máskor jövünk ki.
Sokaknál például a gyász nagyon erős depressziós tünetekkel jelenik meg, kimerültek, nehezen koncentrálnak, esetleg az is nehézséget jelent nekik, hogy mindennapi teendőiket elvégezzék. Mások sokkal harsányabbak, inkább frusztrációként élik meg az élményt és ingerlékenyebbek, szokatlan kirohanásokat produkálnak. Van aki sokat sír, van aki csendben szenved, és olyan is van, aki esetleg nem érzi biztonságosnak, hogy mások előtt mutassa ki az érzéseit. A legfontosabb, hogy ez mind rendben van, ha éppen erre van szükséged. Az első lépés a jobbulás felé, hogy elfogadod, hogy fáj és megteszed magadért azt, amit úgy érzed megtehetsz.
Fontos az is, hogy ne sürgesd magad. A gyász olyasmi, ami egy kicsit mindig velünk marad, a lényeg az, hogy megtanuljuk szép emlékként kezelni, és nem mint valami nehéz, fájdalmas érzést. Ehhez viszont idő kell, néhány embernél kevesebb, másoknál több. Soha ne hallgass olyasmire, hogy „annyi idő alatt már rég fel kellett volna dolgoznod” – ilyen nincs. Egyéni időkeretek vannak.
Biztosan ismered a gyász klasszikus, öt lépcsős modelljét: Tagadás, düh, alkudozás, depresszió, elfogadás. Bár ezek nagy általánosságok és nem minden esetben érvényesek – nem is kell annak lenniük -, sokaknak segít, ha be tudják határolni a helyzetüket egy efféle keretben. Ha tudod magadról, hogy még azt sem fogadtad el teljesen, hogy a lovad eltávozott, akkor nagy segítség, ha nem rögtön az elfogadás fázisába lépést várod el magadtól, ha tudod, hogy még nagyon az elején vagy a folyamatnak.
Épp úgy, ha már egy ideje elvesztetted a hátasodat, és most érzed csak igazán milyen fárasztó, kimerítő, szomorú érzés ez neked, akkor talán megnyugtat a gondolat, hogy három fázist már így is megugrottál, és ezután jó eséllyel már felfelé ívelnek majd a dolgok. De továbbra is tartsd szem előtt: nem szabad sürgetned magad. Az öt lépcsőn nem végigszaladni kell, hanem nehéz, de magabiztos léptekkel, megfontoltan végighaladni, és mindenhol kicsit megállni, hogy a következő fokon mát érettebb és felkészültebb legyél.
Bizonyos kutatások szerint a gyász állapotában a leghatékonyabb megküzdési mód a szociális támogatás keresése. Az érzéseid verbalizálása és a másik megértő figyelme egyaránt segít abban, hogy megértsd és elfogadd mindazt, ami benned zajlik. Meglehet, hogy nem könnyű beszélned az érzéseidről, vagy esetleg nem igazán tudod, kinek mondhatnád el őket. Ilyenkor mindig számításba veheted azt is, hogy szakembertől kérj segítséget. A rövid pszichológiai konzultációk (tanácsadó pszichológusokkal) rengeteget tudnak segíteni, ha éppen attól tartasz, hogy a családod, vagy a baráti köröd nem értené meg igazán azt, amin keresztül mész.
Ha pedig te magad nem ismered a gyásznak ezt a fajtáját, de esetleg ismersz valakit, akit érint, egyszerű, de hatékony segítséget nyújthatsz neki pár apró dologgal. Elég, ha jelzed számára, hogy elérhető vagy egy beszélgetésre, és figyelmesen, ítélkezés mentesen végighallgatod. Légy jelen a számára, és meglátod hálás lesz.
A legfontosabb, hogy figyeljünk egymásra és magunkra is, ebben a nehéz, de annál szebb időszakban.
Források:
Moga, J. Coping with the loss of a horse. University of Minnesota – Equine center. Link: https://www.vmc.umn.edu/sites/vmc.umn.edu/files/coping-with-loss-of-a-horse.pdf?fbclid=IwAR2X3O6IqBiTY5v1qyJ2hImIVVVkqxJR1kjNYtiwaSaLcqKsf_Zy6B_bV0M
