A lovak képesek megfigyelni más lovak és emberek kapcsolatát és ebből érzelmi ítéleteket alkotni.
A lovak közeli kapcsolatot ápolnak az emberekkel mindennapjaik során. Azalatt a több mint 5500 év alatt, melyet mellettünk töltöttek, számtalan alkalmuk nyílt az emberi természet közelebbi megismerésére. Ha ehhez hozzávesszük, hogy társas állatok, logikusnak tűnhet, hogy fejlett szociális képességekkel rendelkeznek, melyekkel komplex kapcsolati hálóikat is kezelni tudják.
Hogy mennyire is fejlettek ezek, abba betekintést nyújthat az az új kutatás, melyet Léa Lansade, a Francia Lovas Intézet (Institut Français du Cheval et de l’Equitation) etológusa, illetve végzős hallgatója, Miléna Trösch vezettek. Eredményeiket az Animal Cognition nevű folyóiratban tettek közzé.
Lansade és kollégái arra voltak kíváncsiak, hogy a lovak képesek-e társas megfigyelésre. Ez azt jelenti, hogy az állat úgy gyűjt információkat másokról, hogy nem lép közvetlen kapcsolatba velük, csak megfigyeli, hogy másokkal hogyan viselkednek. Ehhez a kutatók egy különleges kísérletet terveztek, melyben a lovak visszajelezhettek azzal kapcsolatban, hogy pozitív vagy negatív a véleményük egy olyan emberről, aki csak más lovakkal érintkezett, velük nem.
Érzelmi bevonódás
A vizsgálat során két videót mutattak a lovaknak. Az egyikben pozitívan bántak egy számukra ismeretlen lóval (a szőrét kefélgették), a másikban viszont negatívan (egy kellemetlen állatorvosi beavatkozást végeztek rajta). Lansade és társai eközben rögzítették a lovak reakcióit.
„A különbség a két videóra adott reakciók között elképesztő volt: csak ezeket figyelve megállapítható volt, melyiket nézik” – mondta Trösch.
A negatív videók alatt a lovak szívverése felgyorsult, és fenyegetettségre utaló pozíciót vettek fel. A pozitív felvételek alatt ugyanakkor végig nyugodtabbnak tűntek, sőt: úgy viselkedtek, mintha az őket tartó asszisztens őket fésülgetné. Trösch szerint a lovak ugyanazokat az érzelmeket tapasztalták, mint a videón szereplők, amely érzelmi bevonódásra utal. Ez egy pszichológiai jelenség, mely során automatikusan átvesszük annak a személynek az érzelmeit, akire épp figyelünk, mintha átragadna ránk az érzelme.
„Az érzelmi bevonódás erősíti a csoportkohéziót, és segít a viselkedések összehangolásában” – folytatja Trösch. „Például ha a csoport egy tagját veszély fenyegeti, a félelmet az egész csoport átveszi, és közösen fognak elmenekülni, akkor is, ha a csoporttagok csak közvetve tapasztalták a fenyegetést”.
Békítő viselkedés
A videók megtekintése után a lovakat választás elé állították: a pozitív és negatív videókon szereplő alanyokkal találták magukat szemben. A lovak sikeresen felismerték a különbséget a két fél között, de nem várt reakciót mutattak: a negatív kísérletezőhöz gyakrabban közeledtek, mint a pozitívhoz. Trösch és Lansade szerint ez a furcsa eredmény egyfajta békítő reakcióval magyarázható a lovak részéről, a negatív videót ugyanis az ember és a ló közötti konfliktusként értelmezték. Hasonló eredményeket figyeltek meg korábban a bonobókkal végzett kisérletekben is, vagyis az eset nem egyedi az állatvilágban.
Az eredmények összességében azt mutatják, hogy a lovak rendelkeznek az érzelmi bevonódás képességével, melyet az empátia építőkövének tartanak. Trösch és munkatársai a jövőben azt is megvizsgálnák, hogy a lovak képesek-e kifejezni empátiájukat, például megvigasztalják-e a szomorú egyedeket. Emellett arra is kíváncsiak, hogy az állatok alkalmazzák-e a szociális megfigyelést más kontextusban, például nagyobb eséllyel segítenek-e egy olyan lónak (vagy embernek), aki korábban egy másik lónak segített.
Trösch szerint eredményeik a gyakorlatba is átültethetőek. „Ha a lovak képesek értéket társítani indirekt módon bizonyos személyekhez azáltal, hogy megfigyelik őket, és a más lovakkal mutatott interakcióikat, az azt jelenti, hogy óvatosabbnak kell lennünk azzal kapcsolatban, hogy mit is láthatnak. Például ha egy állatorvosi beavatkozás kellemetlennek tűnik, jobb, ha azt más lovak nem látják, különben az állat negatív értéket rendelhet az orvoshoz, amely jócskán megnehezítheti a későbbi közös munkát.”
